Féktesztelés
Az OCIMF szabványoknak megfelelően elengedhetetlen a kikötőcsörlő fékerő-próbájának elvégzése a szállítás előtt, évente, valamint minden olyan javítás vagy jelentős esemény után, amely befolyásolhatja a fékerőt. Ezen tesztek eredményei alapján a féket finomhangolják, hogy a fékezőkapacitás a kikötőkábel minimális szakítószilárdságának (MBL) 60%-80%-a legyen. Ez a beállítás biztosítja, hogy ha a külső erő meghaladja a megadott fékerőt, a kikötőcsörlő automatikusan kiold, ezáltal megakadályozva a kikötőcsörlő esetleges törését vagy károsodását.
Fékezőerő tesztjének alapelvét bemutató videó:
Fékezőerő tesztelése és beállítása
Kezdje a kábeltanúsítvány és egyéb releváns információk, valamint a terepi mérések áttekintésével, hogy összegyűjtse a számításokhoz szükséges hóadatokat. A nyomásmérővel felszerelt emelőnek és kikötőcsörlőnek tartalmaznia kell egy nyílást a száraz emelő rögzítéséhez vagy szorítócsavarok használatához.
A számítási képlet a következő: T = FxLI/L2 (Kn).
Ebben a képletben T a kiszámított emelőerőt jelöli (kN-ben), amelyet a hajókábel minimális szakítóereje alapján kell meghatározni. Ez a számítás megadja az szükséges fékezőerőnek megfelelő emelőerő-értéket, amely a kábel szakítóerejének 60%-a vagy 80%-a. F a kikötőcsörlő fékezőerejét jelöli (kN-ben). Ll a kikötőcsörlő görgőjének közepétől a kábel közepéig mért távolság, amelyet a belső görgő sugarának és a kábel sugarának összegeként számítanak ki. L2 az emelőkonzol közepétől a középtengelyig mért vízszintes távolságot jelöli.
Vizsgálati eljárás:
1. Működtesse a kikötőcsörlőt, hogy eltávolítsa a nedvességet, zsírt vagy egyéb anyagokat, amelyek károsíthatják a fékbetétek teljesítményét.
2. Csatlakoztassa megfelelően a tesztberendezést a kikötőcsörlőhöz, győződjön meg arról, hogy a fékek a szabványos szintre vannak meghúzva, és oldja ki a csörlő tengelykapcsolóját.
3. Az emelővel fejtsen ki nyomást, és figyelje a nyomásmérő állását abban a pillanatban, amikor a fék megcsúszik, és jegyezze fel a megfigyelt értéket.
4. Ha a leolvasott érték az előre meghatározott érték alá esik, az nem megfelelő fékerőt jelez, ami a fék meghúzását vagy javítását teszi szükségessé, majd ezt követően újbóli tesztelést.
5. Ha a leolvasott érték megegyezik a számított értékkel, az megerősíti, hogy a fékerő megfelel a megállapított kritériumoknak.
6. Ha a kikötőcsörlő nem csúszik, miközben az emelő által leolvasott érték meghaladja a számított értéket, az arra utal, hogy a fék túl feszes, ami túlzott fékerőt eredményez. Ebben az esetben a fékerőt a fékcsavar beállításával kell csökkenteni, majd újra ellenőrizni.
A legtöbb hajó maga állítja be a fékerőt, jellemzően a fékkaron lévő határolócsavar módosításával, hogy az optimális erő érdekében szabályozza a fék feszességét.
Határolócsavarok nélküli fékkarok esetén a fék meghúzása után meg lehet határozni egy pozíciót (ami a kívánt fékerőnek felel meg), és ezen a ponton meg lehet jelölni mind a fékkart, mind a fékszalagot (így határolójelet hozva létre a fékcsavaron). A későbbi műveletek során a felső és az alsó jelölések egy vonalba hozása azt jelzi, hogy a fékerő ezen a szinten megfelel a beállított fékerőnek.
A fékpróba elvégzése után a teszt dátumát és a mért fékerőt jól látható helyen fel kell tüntetni a kikötőcsörlőn, és gondosan dokumentálni kell a kikötőberendezés karbantartási naplójában.
Kikötési biztonsági intézkedések
A fékerő rendszeres ellenőrzése és beállítása mellett a kikötési műveletek során a következő szempontokra is figyelmet kell fordítani:
Kikötési rugalmasság:A kikötőkötelek rugalmassága kulcsfontosságú szerepet játszik a hajó által kifejtett teljes erő elosztásában a kikötőkötelek között. Például, ha két azonos méretű és anyagú kikötőkötelet rögzítenek a dokkhoz ugyanabban az irányban, de eltérő hosszúságban – az egyik kétszer olyan hosszú, mint a másik –, a rövidebb kábel a terhelés kétharmadát, míg a hosszabb kábel csak egyharmadát viseli el. Ezért célszerű azonos hosszúságú kikötőköteleket használni, amikor csak lehetséges.
Azokban az esetekben, amikor két kikötőkábel azonos hosszúságú, szakítószilárdságú és ugyanabba az irányba néz, de különböző anyagokból készülnek – például egy acélsodrony kábel 1,5%-os nyúlással és egy szintetikus szálas kábel 30%-os nyúlással –, a terheléseloszlás jelentősen egyenlőtlen lesz. Az acélsodrony kábel a terhelés 95%-át, míg a szálas kötél csak 5%-át hordozza. Ezért elengedhetetlen, hogy azonos anyagú kábeleket használjunk az azonos irányú kikötőkötelekhez.
Fontos felismerni, hogy a hajó biztonságának garantálása kikötés közben (biztonságos kikötés) nemcsak az összehangolást és a következetességet igényli, hanem a hajó kikötési berendezéseinek átfogó megértését, a kikötési alapelvek szilárd ismeretét, valamint a aprólékos tervezést és kivitelezést is. A hajó kikötőhelyen való pozíciójának fenntartása csak a hajó rögzítése után kezdődik, ami a folyamatos tengerészeti gyakorlatok kezdetét jelzi.
Kikötőcsörlő fékezőereje:A kikötőcsörlő fékezőereje hajónként változó, és a kábelre ható „kábellazító” erő alapján kerül méretezésre. Ezt az erőt a kábelrétegek száma és a tekercselés iránya befolyásolja. A dobon lévő kábelrétegek száma jelentősen befolyásolja a kikötőrendszer fékezőerejét. Az elválasztó dobokkal nem rendelkező kikötőgépek esetében a fékezőerőt jellemzően egy adott rétegszámhoz kalibrálják. Ezért kulcsfontosságú annak biztosítása, hogy a kábelek szépen legyenek feltekercselve a dobon, anélkül, hogy az egyik oldalon felhalmozódnának, mivel ez csökkentheti a fékezőerőt. Elválasztó dobokkal felszerelt kábelcsörlők esetében elengedhetetlen, hogy a fékezőerő csökkenésének elkerülése érdekében ne legyen több kábelréteg az erődobon.
A bowden helyes feltekerése létfontosságú, mivel a nem megfelelő feltekercselés akár 50%-os fékezőerő-csökkenést is eredményezhet.
Nem megfelelő fékhasználat:A csapattagok gyakran tévesen a féket használják a feszültség alatt lévő bowden meglazítására, ami helytelen megközelítés. Ez a gyakorlat a fékszíj egyenetlen kopásához vezethet, és biztonsági kockázatot jelent a kontrollálhatatlan jellege miatt. Ha hirtelen kiegyensúlyozott terhelés éri a meglazítatlan bowdent, az elpattanhat, ami balesetekhez vezethet. A megfelelő módszer a kuplung behúzása és a bowden óvatos meglazítása erővel.
Nejlonkábel-húzó technika:A nejlonkábel cölöphöz rögzítésekor kerülje kizárólag a „∞” csomóra való támaszkodást a meghúzáshoz. Ehelyett először két fordulattal (egyesek egyetlen fordulatot javasolnak, de legfeljebb kettőt) húzza meg a kábelt a hajó oldalán, majd alakítson ki egy „∞” csomót (nagyobb kikötőcölöpök esetén), vagy tekerje egyszer két cölöp köré, mielőtt létrehozná a „∞” csomót (kisebb kikötőcölöpök esetén). Ez a technika lehetővé teszi a kábel jobb irányítását és növeli a biztonságot.
Veszélyes zóna kábelszakadás esetén:A szintetikus szálas kábelek legveszélyesebb aspektusa akkor jelentkezik, amikor egy kábel elszakad és váratlanul visszapattan. Amikor egy feszült kábel elpattan, felszabadítja a tárolt energiát, aminek következtében a törési pont és a kontrollpont közötti szakasz gyorsan visszapattan. A visszapattanási zónában tartózkodó személyek súlyos sérülés vagy akár halál veszélyének vannak kitéve. Következésképpen elengedhetetlen, hogy a kábelüzemeltetők távol maradjanak ettől a veszélyes területtől, különösen akkor, ha a kábel jelentős feszültség alatt van, mivel a szintetikus szálas kábelek hirtelen és figyelmeztetés nélkül eltörhetnek.
Kikötési biztonsági irányelvek:A dobfejen lévő kábel kezelését nem szabad egyedül végezni. Egy második személyre van szükség a kábel eltávolításához vagy lazításához, hogy segítse a kezelőt a dob kezelésében. Drót- vagy nejlonkábelek kezelésekor elengedhetetlen a biztonságos távolság betartása a dobtól, mivel a kábel „leugorhat”, és sérülésveszélyt jelenthet a karokra. Mindig tartson biztonságos távolságot a kábeltől.
Közzététel ideje: 2025. márc. 24.